Édesemnek

 Drága török szerelmem azt hiszem itt az ideje , hogy elmondjam újra és újra hogy szeretlek téged. Nagyon szép volt veled az 1 hét amit együtt töltöttünk. Minden nagyon szép volt és romantikus. Imádtam hogy veled lehetek, együtt kelhetünk együtt fekhetünk. Nagyon izgultam amikor mentem hozzád, ahhh leírni sem tudom mai napig, de a nagy izgalom után jött a nagy szerelem. Imádtam, hogy megfoghatom a kezed , hogy elmondhatom neked vágre hogy mennyire nagyon szeretlek téged. Felejthetetlen percek és órák voltak édesem. Hogy is tudtam volna szomorú lenni amikor velem volt akit a vílágon a legjobban szeretek. 

Minden nap csak lustálkodás , turbékolás, séták a tenger mellett. Meleg es szerelem, jókedv és kedves szavak. Úgy érzem ez a találkozó mindkettőnknek jót tett. Nagyon közel hozott minket egymáshoz. El tudtuk egymásnak mondani a gondolatainkat. Minden este sietett haza hozzám hozott nekem vírágot, megölelt es csókokkal halmozott el. Én pedig nem tudtam neki elmondani mennyire is szeretem csak sodródtam a végtelen felé, egy olyan álomba amit soha nem akaratam , hogy vége legyen. Olyan jó volt ott lenni a szerelmemmel, szavakba sem tudom önteni. Elmentünk esténként a tenger partra sétálni, teázni a tenger mellett. Élvezni minden pillanatot, hogy vele lehetek. Nem gondoltam semmi másra, hogy mi lesz ha haza kell jöjjek egy nap csak ő volt és a végtelen:)))) nagyon boldog voltam vele igazán, ő adta nekem a legcsodálatosabb álmot amit valaha is átélhettem: MAGÁT. Életem minden kincsénál jobban szeretem őt. Remélem ez az álmom örökké tart és rózsaszín felhőben élhetek örökké amit ö ad nekem azzal hogy megédesíti a mindennapjaimat. Szertelek kicsim:))))

Seni cok ama cok seviyorum hayatim benim sonsuza kadar!!!!!!

Mentünk a szivárványba kéz a kézben, láttuk egymás szemébe hogy soha nem lesz vége.

Ez a szerelem örökké él, és senki  nem veheti el akár mit is kér.

Hogy örökké itt vagy velem megfogod a kezem és arannyal hinted be magányos életem. 

Mert boldog lesz egy nap, hogy én veled vagyok, s te újra velem vagy. A hosszú út végén megfogod újra remegő kezem és soha nem engeded el drága kedvesem.

 Haza kellett jönnöm, de fájt. És csak néztem vissza kisírt szemekkel. Láttam ahogyan néz rám, éreztem minden fájdalmát, a búcsú könnyeket , azt a szívet ami annyira szeret, azokat a kezeket , amik örökké átölelnek.Fájdalommal telt szívvel hoztam magammal a közös emlékeimet. Az érzés, hogy menned kell ,és nem volt visszaút, jönnöm kellett. Tudom egy nap újra láthatom, es a szenvedés könnyei öröm könnyek lesznek, a fájdalomból öröm lesz, az ölelő karokból örökre magába záró kezek. És akkor újra megköszönöm Istennek, hogy visszaadta őt nekem.Hogy újra átélhettem azt a csodát, amit kevesen élnek át.És kimondom majd én vagyok a világ legboldogabb lánya, akinek az életébe az az ember hoz csak napfényt,aki tőle 2000 km-re él. Minden nap nagyon fogok rá várni és minden nap csak azzal fekszem le, hogy már egy nappal közelebb vagyok hozzá. Ahhoz a naphoz amikor már nem kell többé elválnunk, amikor minden szép lesz és boldog vele. Amikor nem kell repülőtéren könnyes szemmel azt mondani szeretlek és hamarosan találkozunk...Minden nap csak várok várok... amikor majd újra húzhatom magam után a kis utazó táskámat és kimondhatom büszkén , megyek a szerelmemhez. Várni fogom nagyon , mert már tudom nemsokára a közös életünk elkezdődik.... Imádlak édesem kis törököm, te vagy nekem a világ örökkön örökké...

Három éve már, hogy lehetek Neked, 
S azt kívánom, sokáig legyek még Veled. 
Sok minden elmúlt, visszajött, itt maradt, 
De egymást szívében valami megragadt. 
Szerelemből vagyunk együtt, nem vitás, 
Mi ilyenkor kell, az köt össze minket, semmi más. 
Minden napom üres, mit nem Veled tölthetek, 
S ha sokáig nem láthatlak szenvedek. 
Komoly tervek, álmok, miket szövök magamban, 
Remélem, hogy együtt vehetünk részt egy nagy kalandban. 
Egy kalandban, melynek a neve: élet, 
Szeress, csókolj, ne h